...avagy 2018-as célkitűzések, mert a fogadalmakat soha, senki nem tartja be.

Sziasztok kedveskéim!

Az elmúlt néhány hét nem telt valami hasznosan számomra. Sikerült ugyan megszabadulnom egy csomó hátráltató cucctól, de még mindig rengeteg olyan dolog van körülöttem - legyen itt szó kézzel fogható és nem kézzel foghaó dolgokról is - amire tényleg nincs szükségem. Még nem látom különösebb eredményét a minimalista ténykedéseimnek...

Most viszont, hogy közeledünk az év végéhez, azazhogy a jövő évhez, úgy döntöttem, célokat tűzök ki magam elé az életmódom megváltoztatásával kapcsolatban. És teszek néhány fogadalmat. c:

Íme néhány olyan, ami beleillik a blogom /tervezett/ tematikájába.

1. Naptár

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én személy szerint a programok egymásra szervezésének nagymestere vagyok. Eddig még nemigen sikerült naptárat rendszeresítenem, most azonban előre beszereztem egy asztali és egy zsebnaptárat is annak érdekében, hogy a jövő évem rendszerezettebben teljen.

2. Vegánságra fel!

Immáron több, mint két éve vagyok vegetáriánus. Ez alatt a két év alatt háromszor kezdtem bele a vegán életmódra váltásba, viszont egyszer sem voltam valami kitartó. Ennek több oka is volt: nehéz volt mindig külön ételt kitalálni, annyi zöldséget/ gyümölcsöt beszerezni, lusta voltam új recepteket felfedezni, és a kifogások listája végtelen.
Viszont most kezdem el érezni, hogy nekem a vegetárianizmus nem elég. Sokszor van, hogy egy étkezés után úgy érzem, nem tesz jót nekem az adott táplálék, hogy azt érzem, ezt nem kellett volna megennem. Ugyan csak néhány hónapig voltam összesen vegán, de egyik teljesen növényi alapú étkezésem után sem éreztem ilyesmit.
És akkor jön a kérdés: akkor miért nem váltasz?

3. Többet a kevesebbért

Az újévben még több hangsúlyt szeretnék fektetni a minimalista életstílusom kialakítására. Terveim között szerepel például megtanulni, hogy hogyan tervelhetek minél kevesebb szemetet, és hogy hogy állhatnék ellen a sok fölösleges hülyeség megvásárlásának :D
Ja, és persze a 30 napos minimalista kihívás újrakezdése, mert azt nem tartottam be, én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

4. Többet a jobbért

Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy még mindig van egy csomó cuccom, amit érdemes lenne valahogy rászorulókhoz eljuttatni, és ennek én még mindig nem néztem utána, de éppen itt az ideje.

5. SPORT

Magáért beszél.

5+1 TANULÁS

Vészesen közeleg az érettségi............

 

Nos, ezek lennének azok a dolgok, amiket én már így előre is megfogadtam, és feltett szándékom, hogy már az újév első napján megtegyem az első lépseket.

A blogon pedig nemsokára vegán témájú posztokra is számíthattok! c:

Köszönöm, hogy elolvastatok, remélem, hogy találkozunk a következő bejegyzésben.

Addig is jó szórakozást,

Anna

 

Megosztás a facebookon

Szervusztok kedveskéim!

Nos, megtettem az első lépést az új, minimalista életmódom kialakítása felé. 

Ez pedig nem más volt, mint a gardróbom kiszanálása. 

Két hatalmas zsáknyi ruhát szortíroztam ki! Hihetetlen, hogy az évek során mennyi olyan darab gyülemlett fel, amire tényleg egyáltalán nem is volt szükségem. Volt köztük olyan is, ami ha ötször-hatszor rajtam volt, akkor sokat mondok. 

Persze már többször csináltam életembe ilyen részleges "készletkisöprést", de mindig megtartogattam föösleges ruhákat azt mondva, hogy "jó lesz ez még valamire". Hát nem. Ezek a ruhák általában semmire nem jók már.

//Egy hasznos tanács: soha ne hivatkozz arra, hogy ez a fölső még jó lesz pizsinek! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha van egy olyan pólóm, amit régen szerettem, de már nem hordom, akkor szeretem azzal az ürüggyel megtartani, hogy még pizsinek esetleg fel tudom venni. Mondanom sem kell, ez soha nem történik meg.//

Tény, hogy nehéz megválni bizonyos dolgoktól. Én olyan ember vagyok, aki ragaszkodik a tárgyakhoz. Azok a cuccok az enyémek lettek valamikor, hozzám tartoznak. De volt közöttük rengeteg, ami nem tett hozzá semmit az életemhez, nem tett boldoggá.

Jól áll? Szeretek benne lenni? Gyakran hordom?

Ezt a három kérdést tettem fel az összes ruhadarabomnál.

Habár én olyan ember vagyok, akit nem különösebben érdekel, hogy jól áll-e neki valami, ha jól érzi magát benne, de azért mindegyiknél átgondoltam azt is, hogy ha esetleg olyan helyre kell mennem, ahova illik egy kicsit kiöltözni, akkor megállja-e a helyét. Nem csak a szívemhez nőtt, slampos és eszméletlenül kényelmes cuccokat tarthatom meg!

Számomra a legfontosabb szempont az volt, hogy szeretek-e benne lenni. Hogy boldoggá tesz-e. Vannak olyan cuccok, amit ha felveszek, akkor igazán önmagamnak érzem magam benne. Kényelmesek, jobbik esetben csinosak, és kifejezik a személyiségemet. Kevés ilyen ruhám van, de azok kivétel nélkül bennmaradtak a ruhatáramban.

Volt plyan ruhám is, ami jól állt, szerettem is, de alig-alig vettem fel, évente csak néhányszor. Sokszor hónapokig ott porosodtak a szekrényem mélyén. Ezeket is, hosszú búcsúzkodás után az útjukra eresztettem. Be kellett látnom, hogy csak a helyet foglalták.

Ezeknek eredménye képpen az összes ruhám ráfér a ruhaállványomra, és az egész készletem a kedvenceimből áll. Olyan cuccokból, amiket igazán szeretek. Alig várom a holnap reggelt, hogy felkeljek, és öltözködésnél örömmel válogassak a szívemhez közel álló darabok közül.

Mennyi ruhám maradt?

Erre most így nem tudok válaszolni. Még egy csomó cucc van a szennyeskosárban, amik válogatásra várnak, illetve az elkövetkezendő hetekben, ha valamelyik darabot haszontalannak tartom, rögtön megválok tőle.

Az életmódválási folyamat végén szeretnék csinálni egy teljes leltárat, addigra kialakul.

Hová teszem a ruhákat, amik már nem kellenek?

Azokat a darabokat, amik szinte újak, megpróbálom eladni. Angliai útra gyűjtök. c:

A jó állapotban lévőkkel pedig felkeresek egy adományboltot. Nekem már nem kellenek, de másnak hasznára válhatnak.

Az elhasználtakat pedig kidoobom vagy újrahasznosítom.

 

Szóval ez a napom eléggé tevékenyen telt. Hatalmas ruhamennyiségtől szabadultam meg!

És hogy hogyan tovább? 

Kicsit keresgéltem az interneten, hogy hogyan tudnék egyszerűen megszabadulni a fölösleges holmiktól, és rátaláltam a 30 napos minimalista játékra/kihívásra. /klikk ide, ha érdekel c:/

Ez teljesen más, mint az Uptostyle kihívása. Röviden annyi a lényege, hogy az első napon egy fölösleges cucctól szabadulsz meg, a másodikon kettőtől és így tovább. Nagyon egyszerűnek tűnik, de ne feledd, a harmincadik napon harminc dologtól kell megszabadulni!

Szóval ebbe tervezek én most belekezdeni. Harminc nap múlva pedig remélhetőleg jön a leltár!

Addig is jó szórakozást! x:

Anna

 

Megosztás a facebookon

Célkitűzések, és röviden rólam. c:

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit a blogomon!

Az én nevem Anna. 17 éves, végzős gimnazista vagyok. Az idei évem eléggé zsúfolt az érettségi és a felvételik miatt, szóval kérdezhetnétek, hogy miért egy ilyen zűrzavaros időszakban indítom el a blogomat.

A kérdésben benne van a válasz. Az életem jelenleg egy nagy mess. Csomó minden kavarog a fejemben, a matek képletek kavarodnak benne Juhász Gyula költészetével, szabad perceimben pedig évszámokat zsolozsmázok.

Na jó, ez lehet, hogy költői túlzás, de való igaz, hogy néha úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Az iskola és a szülők megannyi elvárással állítanak szembe minket, nem is beszélve azokról a dolgokról, amikben magunknak akarunk megfelelni. 

Legyenek jók a jegyeink, készüljünk fel az érettségire, táplálkozzunk egészségesen, sportoljunk, zenéljünk, művelődjünk, éljük a szociális életünket.

Mindezt igazán nehéz összeegyeztetni, és nekem ez abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen egymásra szervezek programokat, folyamatosan sietek és kapkodok. 

Az utóbbi időben még a szokásosnál is szétszórtabb és trehányabb lettem. Egyre többmindent kellett lemondanom a saját rendetlenségem miatt, a magam és mások rovására. 

Néhány napja viszont betelt nálam a pohár.

Egy igazán zűrzavaros nap után csak leültem, és sírni kezdtem. Persze nem csak ezek miatt a dolgok miatt. Rengeteg magánéleti probléma is közrejátszott a kiborulásomban.

Miután jól kisírtam magamat, és lenyugodtam, kicsit átgondoltam, hogy mit lehene tenni, hogy rendet rakjak egy kicsit a fejemben és a környezetemben. 

Eszembe ötlött ez az irányzat, amiről manapság annyit hallani, mégis rengeteg félreértés övezi: a minimalizmus.

Már régebben is érdeklődtem a minimalizmus után, egy keveset olvastam is róla, de aztán valahogy sosem jutottam el odáig, hogy elinduljak e felé az új életmód felé.

Most viszont éppen eljött az ideje, hogy életmódot váltsak. Ezzel az elhatározással vágtam neki az internetnek, és jutottam el az Uptostyle nevezeű blog 30 napos minimalista kihívásához

Ha ezt apukámnak említeném, azt mondaná: "Előbb érettségizz le! Az után foglalkozz ilyen dolgokkal!"

Viszont azt neki is el kell fogadni, hogy az ember nem jut úgy egyről a kettőre, ha azt sem tudja, hol áll a feje. A minimalizmus pedig segít abban, hogy az ember rendet tegyen az életében, és kizárja azokat a dolgokat, amik hátráltatják. Nekem most éppen erre van szükségem!

Ha neked is, kedves Olvasó, akkor gyere, és tarts velem ezen a harminc napos utazáson - és aztán tovább! c:

Köszönöm, hogy elolvastad az első bejegyzésemet!

További szép napot,

Anna

 

 

Megosztás a facebookon