Célkitűzések, és röviden rólam. c:

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit a blogomon!

Az én nevem Anna. 17 éves, végzős gimnazista vagyok. Az idei évem eléggé zsúfolt az érettségi és a felvételik miatt, szóval kérdezhetnétek, hogy miért egy ilyen zűrzavaros időszakban indítom el a blogomat.

A kérdésben benne van a válasz. Az életem jelenleg egy nagy mess. Csomó minden kavarog a fejemben, a matek képletek kavarodnak benne Juhász Gyula költészetével, szabad perceimben pedig évszámokat zsolozsmázok.

Na jó, ez lehet, hogy költői túlzás, de való igaz, hogy néha úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Az iskola és a szülők megannyi elvárással állítanak szembe minket, nem is beszélve azokról a dolgokról, amikben magunknak akarunk megfelelni. 

Legyenek jók a jegyeink, készüljünk fel az érettségire, táplálkozzunk egészségesen, sportoljunk, zenéljünk, művelődjünk, éljük a szociális életünket.

Mindezt igazán nehéz összeegyeztetni, és nekem ez abban nyilvánul meg, hogy rendszeresen egymásra szervezek programokat, folyamatosan sietek és kapkodok. 

Az utóbbi időben még a szokásosnál is szétszórtabb és trehányabb lettem. Egyre többmindent kellett lemondanom a saját rendetlenségem miatt, a magam és mások rovására. 

Néhány napja viszont betelt nálam a pohár.

Egy igazán zűrzavaros nap után csak leültem, és sírni kezdtem. Persze nem csak ezek miatt a dolgok miatt. Rengeteg magánéleti probléma is közrejátszott a kiborulásomban.

Miután jól kisírtam magamat, és lenyugodtam, kicsit átgondoltam, hogy mit lehene tenni, hogy rendet rakjak egy kicsit a fejemben és a környezetemben. 

Eszembe ötlött ez az irányzat, amiről manapság annyit hallani, mégis rengeteg félreértés övezi: a minimalizmus.

Már régebben is érdeklődtem a minimalizmus után, egy keveset olvastam is róla, de aztán valahogy sosem jutottam el odáig, hogy elinduljak e felé az új életmód felé.

Most viszont éppen eljött az ideje, hogy életmódot váltsak. Ezzel az elhatározással vágtam neki az internetnek, és jutottam el az Uptostyle nevezeű blog 30 napos minimalista kihívásához

Ha ezt apukámnak említeném, azt mondaná: "Előbb érettségizz le! Az után foglalkozz ilyen dolgokkal!"

Viszont azt neki is el kell fogadni, hogy az ember nem jut úgy egyről a kettőre, ha azt sem tudja, hol áll a feje. A minimalizmus pedig segít abban, hogy az ember rendet tegyen az életében, és kizárja azokat a dolgokat, amik hátráltatják. Nekem most éppen erre van szükségem!

Ha neked is, kedves Olvasó, akkor gyere, és tarts velem ezen a harminc napos utazáson - és aztán tovább! c:

Köszönöm, hogy elolvastad az első bejegyzésemet!

További szép napot,

Anna

 

 

Megosztás a facebookon