Szervusztok kedveskéim!

Nos, megtettem az első lépést az új, minimalista életmódom kialakítása felé. 

Ez pedig nem más volt, mint a gardróbom kiszanálása. 

Két hatalmas zsáknyi ruhát szortíroztam ki! Hihetetlen, hogy az évek során mennyi olyan darab gyülemlett fel, amire tényleg egyáltalán nem is volt szükségem. Volt köztük olyan is, ami ha ötször-hatszor rajtam volt, akkor sokat mondok. 

Persze már többször csináltam életembe ilyen részleges "készletkisöprést", de mindig megtartogattam föösleges ruhákat azt mondva, hogy "jó lesz ez még valamire". Hát nem. Ezek a ruhák általában semmire nem jók már.

//Egy hasznos tanács: soha ne hivatkozz arra, hogy ez a fölső még jó lesz pizsinek! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha van egy olyan pólóm, amit régen szerettem, de már nem hordom, akkor szeretem azzal az ürüggyel megtartani, hogy még pizsinek esetleg fel tudom venni. Mondanom sem kell, ez soha nem történik meg.//

Tény, hogy nehéz megválni bizonyos dolgoktól. Én olyan ember vagyok, aki ragaszkodik a tárgyakhoz. Azok a cuccok az enyémek lettek valamikor, hozzám tartoznak. De volt közöttük rengeteg, ami nem tett hozzá semmit az életemhez, nem tett boldoggá.

Jól áll? Szeretek benne lenni? Gyakran hordom?

Ezt a három kérdést tettem fel az összes ruhadarabomnál.

Habár én olyan ember vagyok, akit nem különösebben érdekel, hogy jól áll-e neki valami, ha jól érzi magát benne, de azért mindegyiknél átgondoltam azt is, hogy ha esetleg olyan helyre kell mennem, ahova illik egy kicsit kiöltözni, akkor megállja-e a helyét. Nem csak a szívemhez nőtt, slampos és eszméletlenül kényelmes cuccokat tarthatom meg!

Számomra a legfontosabb szempont az volt, hogy szeretek-e benne lenni. Hogy boldoggá tesz-e. Vannak olyan cuccok, amit ha felveszek, akkor igazán önmagamnak érzem magam benne. Kényelmesek, jobbik esetben csinosak, és kifejezik a személyiségemet. Kevés ilyen ruhám van, de azok kivétel nélkül bennmaradtak a ruhatáramban.

Volt plyan ruhám is, ami jól állt, szerettem is, de alig-alig vettem fel, évente csak néhányszor. Sokszor hónapokig ott porosodtak a szekrényem mélyén. Ezeket is, hosszú búcsúzkodás után az útjukra eresztettem. Be kellett látnom, hogy csak a helyet foglalták.

Ezeknek eredménye képpen az összes ruhám ráfér a ruhaállványomra, és az egész készletem a kedvenceimből áll. Olyan cuccokból, amiket igazán szeretek. Alig várom a holnap reggelt, hogy felkeljek, és öltözködésnél örömmel válogassak a szívemhez közel álló darabok közül.

Mennyi ruhám maradt?

Erre most így nem tudok válaszolni. Még egy csomó cucc van a szennyeskosárban, amik válogatásra várnak, illetve az elkövetkezendő hetekben, ha valamelyik darabot haszontalannak tartom, rögtön megválok tőle.

Az életmódválási folyamat végén szeretnék csinálni egy teljes leltárat, addigra kialakul.

Hová teszem a ruhákat, amik már nem kellenek?

Azokat a darabokat, amik szinte újak, megpróbálom eladni. Angliai útra gyűjtök. c:

A jó állapotban lévőkkel pedig felkeresek egy adományboltot. Nekem már nem kellenek, de másnak hasznára válhatnak.

Az elhasználtakat pedig kidoobom vagy újrahasznosítom.

 

Szóval ez a napom eléggé tevékenyen telt. Hatalmas ruhamennyiségtől szabadultam meg!

És hogy hogyan tovább? 

Kicsit keresgéltem az interneten, hogy hogyan tudnék egyszerűen megszabadulni a fölösleges holmiktól, és rátaláltam a 30 napos minimalista játékra/kihívásra. /klikk ide, ha érdekel c:/

Ez teljesen más, mint az Uptostyle kihívása. Röviden annyi a lényege, hogy az első napon egy fölösleges cucctól szabadulsz meg, a másodikon kettőtől és így tovább. Nagyon egyszerűnek tűnik, de ne feledd, a harmincadik napon harminc dologtól kell megszabadulni!

Szóval ebbe tervezek én most belekezdeni. Harminc nap múlva pedig remélhetőleg jön a leltár!

Addig is jó szórakozást! x:

Anna

 

Megosztás a facebookon